...a KRESZ oktatás már rég nem olyan volt, mint 1998-ban mikor a B-t csináltam.

Akkor volt minden ami megadta az oktatás hangulatát. Tanterem, diákok, oktató.

Most kaptam egy licenszt, amivel a neten lehetett túráztatni az ember agyát itthon aminek azért igencsak megvoltak az előnyei, mert így 3 nap alatt kivégeztem a tananyagot, és 2 hétig csak teszt lapokat töltöttem.

...ezek a rohadt gyalogosok sehogy sem mentek tökéletesen, a lakott területen kívül és belül csoportosan, vagy egyedüli közlekedésnek a variációi keserítették meg az életem, amit szerintem a gyalogosok közül senki nem is ismer, így ez a tudás maximum arra lesz jó, hogy elgondolkozzak rajta, ha látom őket, hogy na a hülyéje megint hol megy...

Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy ha oktatás nélkül kellene levizsgáznom, valószínű minden próbálkozás bukással zárulna, mert hiába a rutin B-ből, kell a különbözeti okítás.

Valóban előny a B, de nem elégséges.

Tesztvizsga 95-97%, de ennek ellenére kitöltöm még 200x, hogy tutira menjek.

Eljött a vizsganap, be voltam szarva mint az állat, a vizsgázók korosztája 18-19 év és 55-57 év.

Az öregek C-re, a fiatalok B-re, az A-team egy fős volt...

A fiam születésekor nem izgultam ennyire...az udvaron az öregek taglalták, hogy a tesztlapot sehogy sem tudták 70-75% fölé tornászni, gondoltam én hülye meg izgulok itt a 90% feletti teszt eredményekkel.

50perc volt a vizsga, +15 perc adminisztráció és vizsga ismertetés. Érintőképernyős felelet választási lehetőséggel volt megáldva a rendszer amit ellenőrizni kellett az első kérdéssel, hogy jól működik e vagy sem. A poén az volt, hogy egy éles kérdés jött ahol választani kellett igen/nem opcióból, s annyira koncentráltam a képernyő működőképességére, hogy a kérdés figyelembe vétele nélkül ráböktem az igenre, hogy...igen, működik az igen gomb...a mai napig nem tudom mi volt a kérdés.

Elindult a vizsga, 15 perc alatt sikerült lepörgetni 97%-ra. Öröm, boldogság, az nap már be sem mentem dolgozni, ki vettem szabit előre, hogy tudjak örömködni, vagy újra tanulni...

Rutinpálya

5 nappal később eljött a rutin gyakorlás ideje, találkoztam a tanpályán az oktatóval, s egy 125-ös hondával kezdtünk.

Még egyszer felhívtam az oktató figyelmét, hogy milyen rutinnal rendelkezem...az utasítása egyszerű volt.

Ülj fel, indítsd be, egyesben menj két kört a pályán, majd válts fel maximum másodikig, utána kimegyünk közútra...

Pontosan így történt...25-el csorogtam ki a városból külterületre, majd jött egy S kanyar...nincs mese, valahogy be kell vennem, fogalmam nem volt a kanyarodási technikáról, így a kis sebességnek köszönhetően biciklis módszerrel 20-al befordultam jobbra, majd balra...mondanom sem kell, a fél város tornyosult mögöttem, de pont leszartam...

Meglepően könnyű súlyú volt a CBR, tényleg olyan mint egy bicikli...még magasságban is.

Szerinted ez egy nagyon jó motor ha valaki ebben a kategóriában gondolkodik, nagyon kezes bárány, és könnyű irányítani...a kényelem az már mást tészta...nekem nagyon alacsony és kicsi volt.

Kiérve a városból kaptam az utasítást, hogy kezdjek gyorsítani és felváltani az utolsó fokozatig.

Ez ment gond nélkül, majd állóra fékezve félre állás, majd indulás és ismételten felkapcsolás, majd megint lassítás és megállás. Csináltuk ezt egy félórát, majd brutális oldalszél kezdett fújni, s a biztonságos rutin pályától vagy 5 km-re voltunk. Irgalmatlanul billeget a CBR, úgy éreztem, hogy egy pillanat alatt kirepül a gép alólam...

Lassítanom kellett 80-ról kb 50-re, s így mentünk vissza, míg nem eljött egy jobbra kanyarodási pont ahol olyan frankón sikerült a mutatvány, hogy a szembe sávba érkeztem az elidőzített vissza váltások és az index meg a hátra nézés meg még a kormány és a fej fordítás miatt...szóval jó szar lett.

Megtört a jég, boldog voltam, izgalmas volt, de nem az volt bennem, hogy na jó nekem ennyi elég volt.

A következő órán maradtunk a pályán...kezdőként nem egyszerű koncentrálni az indexre, a hátranézésre, és az irányváltásra, de ha fokozatosan begyakorolja az ember külön külön, akkor utána együtt már könnyebb.

Pár nap múlva váltottunk GS500-ra...ez már más dimenzió...

A CBR után elsőnek a súlyt kellett megszokni, ill. azt, hogy ez már kicsit jobban ugrik.

Rutin pályán mentem csak vele, de ott kimondottan jó volt vele kanyarogni. Mondta is az oktató, hogy ne nagyon szokjak bele, mert ez még kevés az "A"-hoz.

Szerettem vezetni, nagyon jó kis paripa volt...de sajnos 1hét múlva ettől is búcsúztam, mert ez nem elég az A-hoz, így fájdalamas búcsú után  ugrottam egy nagyot a Fazer-re.

Na ez már tényleg más volt mint a kis CBR...súlya is, meg ereje is volt. Szedte a lábát rendesen, és a 8-as forgolódás is más volt vele mint a GS. Rengeteget kellett gyakorolni vele a láb letétel miatt. Még mindig bringás fejjel gondolkodtam. Folyamatosan a kuplunggal kellett játszanom hogy az U és a 8-as is láb letétel nélkül menjen.

A mai napig irigylem azokat, akik így tudnak kanyarodni...

Egy dolog zavart igazából az egész oktatás alatt ezen a motoron, még pedig a gáz holtjáték...kb, egy negyed fordulaton nem történt semmi a motoron, így állandóan át kellett markolni...az oktatónak egyszer mondtam, szerinte jó az úgy...nem erőltettem tovább a témát.

Ez idő alatt Titoval és az egyik motoros kollégámmal elmentünk motort nézni, két F650GS-t, az egyik dakar volt.

A piros GS-el kezdtünk...kor 15 év, hibátlan külső, ötven párezer futás, extra kofferek, sportdob, árban benne a gyári dob pluszban, és még egy tanktáska is.

Tito-t megkértem tekerjen már vele egy rövid kört.

Mondanom se kellett, hogy mikor beindult a gép kollégámmal egyből vigyorogtunk...hihetetlen jó hangja van ezzel a dobbal.

Körbejártuk, ráültünk, megszagoltuk, megnéztük alul, belül...megköszöntük, és mentünk tovább a Dakar-hoz.

Itt voltak már meglepetések...alig ért le a lábam, pipiskedni kellett rendesen, hogy mind két oldalt talajt fogjak.

Ami a belsőt illette a járgányon, abban hiba nem volt, rengeteg alkatrészt cserélt Laci barátunk, a motor műszakilag hibátlan volt. De ami a külsőt ilette, az annyira nem tetszett...szakadt ülés, kopott, levert burkolatok, így annyira nem voltam boldog. Remélem Laci ha ezt olvassa nem haragszik meg, de a külcsíny is szempont volt...

 Mérlegeltünk, és többszöri átgondolás után is a piroska jött ki nyertesnek, s hát felmerül a kérdés miért nem néztem még körbe...hát mert a többi nem tetszett, és minek, ha ez tökéletesen megfelel akkor minek...

1 hét múlva már ott pihent a garázsba a jószág.

Ezt követte egy hosszú majd 1,5 hónapos időszak amíg a motor állt. Tudom, most sokan hülyének néznek, de egyszerűen nem volt szívem menni vele egy kört úgy, hogy zéró rutinom van, és még meg sincs a jogsim.

Egyrészt nem szerettem volna összetörni sem a motort sem magam, illetve a hatósági retorzió is ilyenkor elég húzós, ami nem merül ki egy 30 ezres csekkben, s kár lett volna az éppen készülő jogsimat kockára tenni.

Június közepe volt mikor a rutin vizsga is eljött, a vizsga előtt bőszen érdeklődtem a "lehetőségek" felől, mert hallottam mindenféle mendemondát, hogy mindig "adni" kell...

Az oktató maximálisan elzárkózott efelől, s lelkemre kötötte, hogy nincs rá szükség...

A harmadik feladatig minden rendben volt, ott az utolsó vészfékezős feladatnál sikerült a hátsó féken annyit nyomni, hogy 5 méteren csak blokkolt a kerék...a vizsgabiztos felnézett, s csak annyit kérdezett, hogy "milyen fékezés volt ez?"

Mondom hát egy kicsit kövérebb lett a hátsó, de sikerült megállni a bólyacsoporton belül, s hát sajnos a lábam még a kocsihoz van szokva...Nem szólt semmit...átengedett.

Öröm, boldogság, jövőhéten forgalmi gyakorlás...

Ez volt az az időszak amikor már tényleg kezdtem élvezni a motorozást. Bár a gáz holtjátéka továbbra is idegesített. A vizsga egész jól ment, jó volt a tempó, nem felejtettem el hátra nézni, és még az index sem maradt úgy...1 hiba ponttal zártam az akciót, túl sokat vártam míg át ér a gyalogos a zebrán, ugyanis amikor már ki ér az ütközési zónából, akkor már lehet indulni, nem kell megvárni míg el ér a zebra közepéig!

Következett 4 hét idegörlő volt...